Sunrise 2.fejezet

Sziasztok! Végre megírtam a második fajit! Bocsi a sok késésért :( Komikat várom! ( Elég rovid lett ez a feji is :D De már nagyon fáradt voltam, legközelebb már hoszabb fejivel jövök!! )

Sunrise

2.fejezet

Nyugalom

Alice szemszöge

Másnap reggel Edward vitt minket suliba. Egy átlagos napnak néztünk elébe. Vagyis azt gondoltam.. Mindaddig, míg az ebédlőben nem támadt látomásom kísértette elmém. Éreztem a lány illatát. Kinek barna haja, és gesztenyebarna szemei voltak. A látomásom egyre jobban hasogatta fejem. Kecsesen felemelkedtem az asztaltól, kidobtam a tálcámon szereplő érintetlen almát, és üdítőt. Majd kisétáltam a parkolóba. Edward kocsijának dőltem.

- Hé Alice! Minden oké? Úgy nézel ki, mint a fába szorult féreg…
- Köszi Emmett! – fintorogtam.
- Ugyan húgi, tudod, rám bármikor számíthatsz. – vigyorgott bátyám.

Rosalieval kézen fogva vissza mentek a suliba ha jól „láttam” matek órájuk lesz.
De, nem, nem,nem , nem … nem engedhetem…

- Alice? – szólított meg Jasper.
- Hm ?
- Mi a baj kedvesem?
- Jasper! – borultam szerelmem karjaiba.
- Alice, mi a baj?
- Láttam… - zokogtam könnyek nélkül.
- Mit láttál kedvesem?
- Edward, és az új lány…
- De hát nem azt mondtad, hogy..?
- Edward meg fogja ölni. – mondtam ki végül. – Nem fog tudni ellenállni, a vére mindennél jobban csábítja őt…
- Bízzunk Edwardban!
- Reménykedjünk! – sóhajtottam.
- Menjünk haza! – ajánlotta szerelmem.
Kézen fogva haza indultunk. Pár perc alatt már házban voltunk.

- Mi a baj Alice? – kérdezte Esme.
Hát persze, anyánk előtt soha nem tudtuk letagadni mi bántja a lelkünk. De ha megtudja, hogy mit láttam, összeroppan.

- Semmi. – hazudtam.
Majd felfutottam szobámba és lehuppantam az ágyamra. Csak a jövőre koncentráltam, keresgéltem, kutattam…
De megint csupa haszontalan információ..

- Alice, kicsim, nyugalom! – szólt rám Jazz. – Már alig bírok az érzéseiddel!
- Bocsáss meg! – simultam szerelmemhez.

Mikor egy újabb vízió tárult elém. Ennél rosszabb már úgyse lehet.. gondoltam magamban.
- Mit láttál? – kérdezte szerelmem.
- Edward elmegy Alaszkába. – hápogtam, mint valami kacsa.
- Mégis minek megy ő oda?
- Tudod szerelmem, ott él a Denali klán! Ellátogat hozzájuk..
- Visszajön?
- Még nem tudja, bizonytalan magában. – sóhajtottam.
- De nem teheti ezt a családdal, nem gondolkozik.. az örökös önfejűsége.. – ingatta rosszallóan a fejét Jasper.
- Te mit tennél?
- Nem tudom – hajtotta le fejét szerelmem.
- Minden rendbe gyerekek? – lépettbe az ajtón nevetve Em. – Csak kiabálást hallottunk..
- Én voltam. – mosolygott Jazz. – Hogy- hogy itthon?
- Edward úgy vezetett, mint egy őrült. – forgatta a szemeit bátyám. – Hogy hova siet…
- Az az ő dolga. – vágta rá Rosalie.
Majd kisétáltak a szobánkból.

- Alice! Kérlek, csak egy kicsit nyugodj meg, ha már nem ölte meg Bellát..
- Talán igazad van!
Szökkentem szerelmem mellé, és szenvedélyes csókkal jutalmaztam.

- Menjünk vadászni! – ajánlottam. – Szeretem, ha aranyszínűek a szemeid. – simítottam végig hófehér arcán.
- Menjünk ! – szorította meg másik kezem.
A
z ablakon át kiugrottunk az udvarra, és eszeveszett rohanásba kezdtünk. A közelbe megéreztem egy szarvascsorda édes illatát. A számban felgyülemlett a méreg. Ölni akartam. A vörös köd körbe vette elmém, és csak egy szót suttogott: „ölj!!!” Tovább futottam, majd mikor megláttam áldozatom, rávetettem magam, éles fogaim puha, bársonyos bőrébe mélyeztettem, és vártam, hogy a vörös színű nedű szétterjedjen számban. Mikor már kiszívtam minden csepp vérét, eldobtam magamtól az állat testét. Beleszippantottam a levegőbe, szerelmem illata után kutatva. Egy másik szarvascsorda bűzével együtt megéreztem. Pár pillanat múlva már mellette álltam.

- Végeztél? – kérdezte édesen mosolyogva.
- Talán. – bújtam hozzá közelebb.
Szám bejárta arca mindenegyes négyzetmilliméterét, ahol értem ott csókoltam, de szemeit a végére hagytam. Mikor ajkaink elváltak hátrébb húzódtam, de csak épp annyira hogy szemeibe nézhessek.

- Szeretlek – suttogtam.

- Tudom – válaszolta könnyedén.
Mire én csak kiöltöttem nyelvem.
- Én is szeretlek. – ölelt át szorosan Jasper.

Pusz: Hencii(:♥
UI: Komiiiit(Ł)