Sunrise 3.fejezet
Ragyogás
Jasperrel haza futottunk. A ruháink csupa vérfoltosak voltak. A nappalin csak gyors átrohantam, egyenesen a gardróbom felé haladtam. Útközben gyors elejtettem egy „sziasztok!” – szócskát. Gyors kivettem egy fehér csőnadrágot, és egy hozzá illő kék felsőt. Az előző ruháim a szennyesbe dobtam. Hiszen ha Esme kimossa, utána elviszi az árvákhoz.
- Alice! – hallottam meg Esme hangját.
- A fürdőben vagyok! – kiáltottam vissza.
- Lejönnél egy percre?
- Persze, már is megyek.
Vajon mi lehet a baj? Esme miért sápadt a kelleténél jobban?
Lesétáltam az ebédlőbe, és helyet foglaltam férjem mellett.
- Nos – kezdett bele Carlisle higgadtan. – Edward elment Alaszkába.
- Még is minek? Pingvineket enni? – kacagott Emmett.
- Em ez nem vicces – néztem rá szúrósan.
- Alice, te tudod miért ment el? – nézett Esme rám, reménnyel teli arca még most is szeretetet árasztott.
- Talán…
- Alice, kérlek, mond el – kérlelt Esme.
- Azt hiszem, de egyáltalán nem biztos, hogy azért ment el, mert az új lány Isabella Swam vére.. khm… csábítja – hadartam gyorsan.
- Vissza fog jönni? – kérdezte Carlisle
- Nem tudom – hajtottam le a fejem.
- Köszönjük Alice.
Majd Carlisle és Esme felállt az asztaltól, és a saját szobájuk felé vették az irányt. Hirtelen bevillant egy vízió. Hupsz. – mosolyogtam magamban. Ez magán szféra.
- Na, szép, egy ilyen kis emberi lény képes elüldözni a mi hős oroszlánunk – forgatta a szemit Rose.
- Edward erős, visszajön. – jelentette ki Jazz.
- Fogadunk? – csillant fel Emmett szeme.
- Alice, kicsim, haza jön Edward? – kérdezte tőlem Jasper.
Ujjam a levegőbe emeltem, türelemre intve a többieket. A jövőben kezdtem kutakodni, keresgéltem, Edward, Edward, Edward, mondogattam magamnak, és hírtelen egy újabb kép ugrott be bátyámról.
- Haza jön – jelentettem ki csilingelős hangomon.
- 300 dollár – mondta Jasper.
- Tartam – nevetett Emmett
- 2 tökfej… - forgatta még mindig szemeit Rose.
- Ha megbocsátotok… - keltem fel az asztaltól.
Felrohantam a szobámba, elterültem hatalmas ágyamon.
Próbáltam kutakodni, keresgélni a jövőben, de semmi. Elegem lett az egészből. Haszontalan látomások- dünnyögtem az orrom alatt.
- Alice, kicsim, mi a baj, miért érzem azt, hogy mindjárt felrobbansz? – lépett a szobánkba Jasper.
- Mert semmit nem látok – dünnyögtem
- Akkor nyisd ki a szemed hugi! – hallottam meg Emmett hangját.
- Ha-ha-ha … hogy te milyen ironikus vagy… férfiak – emeletem szemeim a plafonra.
- Khm- khm – köszörülte meg torkát szerelmem.
- Bocsáss meg – vetettem rá egy boci szemes pillantást.
Jasper hátat fordított nekem az ágyon.
- Jasper, kérlek, ne haragudj – kezdtem szerelmem nyakát csókolgatni.
- Hogy tudnék rád haragudni, kis buta! – vigyorgott Jasper.
- Tessék? Átvertél? – eltoltam magamtól szerelmem, és az ágy túlsó végébe ültem.
- Kicsim, ne haragudj. – bújt mellém Jazz
- De igen, haragszom – mondtam komoran.
- Alice – Jasper mézédesen ejtette ki a nevem. Olyan lágysággal, gyengédséggel, mint még soha.
- Ez így fair – nevettem fel.
- Hogy mondod kedvesem?
- Visszakaptad – öltöttem ki rá nyelvem.
Jazz még közelebb hajolt hozzám, bőre súrolta enyémet.
- Szeretlek – lehelete simogatta arcom.
- Én is!
Majd egy vad, szenvedélyes, elmélyült csókban részesítettem szerelmem. Ingjével babrálni kezdtem, és amikor már meguntam, hogy a gombok nem akarnak engedelmeskedni kezeimnek, egyszerűen letéptem szerelmemről felsőjét.
Felső testét apró- pici, de forró csókokkal kezdtem elhalmozni. Majd hagytuk, hogy szerelmünk beteljesedjen.
Reggel a nap első sugarai „keltettek.” Egy újabb vízió tárult szemeim elé.
Lassan, emberi tempóban kézen fogva lesétáltunk nappaliba szerelmemmel.
- Alice, egész nap sütni fog a nap? – kérdezte Carlisle
- Nem, egy órán belül elkezd szakadni az eső.
Kinéztem a ház ablakán. És bámultam az erdőt. A nap nyelvei kezemet nyaldosták, melyen ezernyi gyémántszerű fény jelent meg. Ragyogtam. Kinek mit jelent a ragyogás. Esme-nek a boldogságot, ő akkor tud igazán ragyogni, hogyha látja, hogy mi boldogok vagyunk. Rosalie-nak a ragyogás egy ékszert jelent, ami tündököl a fényben. Emmettnek a ragyogás nem jelent többet annál, mint Rose szemében látni a csillogást, hogy mennyire szereti őt kedvese. Carlisle-nak Esme és a munkája a ragyogás. Hiszen hogy kívánhatna többet egy szerető feleségnél, és annál, amikor az emberek szemébe visszacsempészi azt a bizonyos „fényt.” Jaspernek én vagyok a ragyogás, számtalanszor mondta már nekem,hogy én vagyok az ő életében a legfényesebb csillag. Az a pont, ami szétárasztja szívében, és testében a boldogságot, nyugalmat, szerelmet. Nekem a ragyogás nem jelent többet,mint látni a családom boldogan, azt hogy van egy férjem akit mindennél jobban szeretek.
És ott van Edward… vajon neki a ragyogást ez a titokzatos Bella fogja jelenteni?
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket Kívánok!! :)
Pusszancs : Hencii(:♥
