Sunrise 3.fejezet

Sziasztok! :) Tudom 4-re ígértem, és dupla fejit! De sajnos áram szünet volt nálunk.. a kövi fejit pedig csak a 2ünnap között tudom felrakni, bocsika!

Sunrise 3.fejezet

Ragyogás

Jasperrel haza futottunk. A ruháink csupa vérfoltosak voltak. A nappalin csak gyors átrohantam, egyenesen a gardróbom felé haladtam. Útközben gyors elejtettem egy „sziasztok!” – szócskát. Gyors kivettem egy fehér csőnadrágot, és egy hozzá illő kék felsőt. Az előző ruháim a szennyesbe dobtam. Hiszen ha Esme kimossa, utána elviszi az árvákhoz.

- Alice! – hallottam meg Esme hangját.
- A fürdőben vagyok! – kiáltottam vissza.
- Lejönnél egy percre?
- Persze, már is megyek.
Vajon mi lehet a baj? Esme miért sápadt a kelleténél jobban?
Lesétáltam az ebédlőbe, és helyet foglaltam férjem mellett.
- Nos – kezdett bele Carlisle higgadtan. – Edward elment Alaszkába.
- Még is minek? Pingvineket enni? – kacagott Emmett.
- Em ez nem vicces – néztem rá szúrósan.
- Alice, te tudod miért ment el? – nézett Esme rám, reménnyel teli arca még most is szeretetet árasztott.
- Talán…
- Alice, kérlek, mond el – kérlelt Esme.
- Azt hiszem, de egyáltalán nem biztos, hogy azért ment el, mert az új lány Isabella Swam vére.. khm… csábítja – hadartam gyorsan.
- Vissza fog jönni? – kérdezte Carlisle
- Nem tudom – hajtottam le a fejem.
- Köszönjük Alice.
Majd Carlisle és Esme felállt az asztaltól, és a saját szobájuk felé vették az irányt. Hirtelen bevillant egy vízió. Hupsz. – mosolyogtam magamban. Ez magán szféra.
- Na, szép, egy ilyen kis emberi lény képes elüldözni a mi hős oroszlánunk – forgatta a szemit Rose.
- Edward erős, visszajön. – jelentette ki Jazz.
- Fogadunk? – csillant fel Emmett szeme.

- Alice, kicsim, haza jön Edward? – kérdezte tőlem Jasper.
Ujjam a levegőbe emeltem, türelemre intve a többieket. A jövőben kezdtem kutakodni, keresgéltem, Edward, Edward, Edward, mondogattam magamnak, és hírtelen egy újabb kép ugrott be bátyámról.

- Haza jön – jelentettem ki csilingelős hangomon.
- 300 dollár – mondta Jasper.
- Tartam – nevetett Emmett
- 2 tökfej… - forgatta még mindig szemeit Rose.
- Ha megbocsátotok… - keltem fel az asztaltól.

Felrohantam a szobámba, elterültem hatalmas ágyamon.
Próbáltam kutakodni, keresgélni a jövőben, de semmi. Elegem lett az egészből. Haszontalan látomások- dünnyögtem az orrom alatt.

- Alice, kicsim, mi a baj, miért érzem azt, hogy mindjárt felrobbansz? – lépett a szobánkba Jasper.
- Mert semmit nem látok – dünnyögtem
- Akkor nyisd ki a szemed hugi! – hallottam meg Emmett hangját.
- Ha-ha-ha … hogy te milyen ironikus vagy… férfiak – emeletem szemeim a plafonra.
- Khm- khm – köszörülte meg torkát szerelmem.
- Bocsáss meg – vetettem rá egy boci szemes pillantást.
Jasper hátat fordított nekem az ágyon.
- Jasper, kérlek, ne haragudj – kezdtem szerelmem nyakát csókolgatni.
- Hogy tudnék rád haragudni, kis buta! – vigyorgott Jasper.
- Tessék? Átvertél? – eltoltam magamtól szerelmem, és az ágy túlsó végébe ültem.
- Kicsim, ne haragudj. – bújt mellém Jazz
- De igen, haragszom – mondtam komoran.
- Alice – Jasper mézédesen ejtette ki a nevem. Olyan lágysággal, gyengédséggel, mint még soha.
- Ez így fair – nevettem fel.
- Hogy mondod kedvesem?
- Visszakaptad – öltöttem ki rá nyelvem.

Jazz még közelebb hajolt hozzám, bőre súrolta enyémet.
- Szeretlek – lehelete simogatta arcom.
- Én is!
Majd egy vad, szenvedélyes, elmélyült csókban részesítettem szerelmem. Ingjével babrálni kezdtem, és amikor már meguntam, hogy a gombok nem akarnak engedelmeskedni kezeimnek, egyszerűen letéptem szerelmemről felsőjét.
Felső testét apró- pici, de forró csókokkal kezdtem elhalmozni. Majd hagytuk, hogy szerelmünk beteljesedjen.

Reggel a nap első sugarai „keltettek.” Egy újabb vízió tárult szemeim elé.
Lassan, emberi tempóban kézen fogva lesétáltunk nappaliba szerelmemmel.
- Alice, egész nap sütni fog a nap? – kérdezte Carlisle
- Nem, egy órán belül elkezd szakadni az eső.

Kinéztem a ház ablakán. És bámultam az erdőt. A nap nyelvei kezemet nyaldosták, melyen ezernyi gyémántszerű fény jelent meg. Ragyogtam. Kinek mit jelent a ragyogás. Esme-nek a boldogságot, ő akkor tud igazán ragyogni, hogyha látja, hogy mi boldogok vagyunk. Rosalie-nak a ragyogás egy ékszert jelent, ami tündököl a fényben. Emmettnek a ragyogás nem jelent többet annál, mint Rose szemében látni a csillogást, hogy mennyire szereti őt kedvese. Carlisle-nak Esme és a munkája a ragyogás. Hiszen hogy kívánhatna többet egy szerető feleségnél, és annál, amikor az emberek szemébe visszacsempészi azt a bizonyos „fényt.” Jaspernek én vagyok a ragyogás, számtalanszor mondta már nekem,hogy én vagyok az ő életében a legfényesebb csillag. Az a pont, ami szétárasztja szívében, és testében a boldogságot, nyugalmat, szerelmet. Nekem a ragyogás nem jelent többet,mint látni a családom boldogan, azt hogy van egy férjem akit mindennél jobban szeretek.
És ott van Edward… vajon neki a ragyogást ez a titokzatos Bella fogja jelenteni?

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket Kívánok!! :)
Pusszancs : Hencii(:♥

Sunrise 2.fejezet

Sziasztok! Végre megírtam a második fajit! Bocsi a sok késésért :( Komikat várom! ( Elég rovid lett ez a feji is :D De már nagyon fáradt voltam, legközelebb már hoszabb fejivel jövök!! )

Sunrise

2.fejezet

Nyugalom

Alice szemszöge

Másnap reggel Edward vitt minket suliba. Egy átlagos napnak néztünk elébe. Vagyis azt gondoltam.. Mindaddig, míg az ebédlőben nem támadt látomásom kísértette elmém. Éreztem a lány illatát. Kinek barna haja, és gesztenyebarna szemei voltak. A látomásom egyre jobban hasogatta fejem. Kecsesen felemelkedtem az asztaltól, kidobtam a tálcámon szereplő érintetlen almát, és üdítőt. Majd kisétáltam a parkolóba. Edward kocsijának dőltem.

- Hé Alice! Minden oké? Úgy nézel ki, mint a fába szorult féreg…
- Köszi Emmett! – fintorogtam.
- Ugyan húgi, tudod, rám bármikor számíthatsz. – vigyorgott bátyám.

Rosalieval kézen fogva vissza mentek a suliba ha jól „láttam” matek órájuk lesz.
De, nem, nem,nem , nem … nem engedhetem…

- Alice? – szólított meg Jasper.
- Hm ?
- Mi a baj kedvesem?
- Jasper! – borultam szerelmem karjaiba.
- Alice, mi a baj?
- Láttam… - zokogtam könnyek nélkül.
- Mit láttál kedvesem?
- Edward, és az új lány…
- De hát nem azt mondtad, hogy..?
- Edward meg fogja ölni. – mondtam ki végül. – Nem fog tudni ellenállni, a vére mindennél jobban csábítja őt…
- Bízzunk Edwardban!
- Reménykedjünk! – sóhajtottam.
- Menjünk haza! – ajánlotta szerelmem.
Kézen fogva haza indultunk. Pár perc alatt már házban voltunk.

- Mi a baj Alice? – kérdezte Esme.
Hát persze, anyánk előtt soha nem tudtuk letagadni mi bántja a lelkünk. De ha megtudja, hogy mit láttam, összeroppan.

- Semmi. – hazudtam.
Majd felfutottam szobámba és lehuppantam az ágyamra. Csak a jövőre koncentráltam, keresgéltem, kutattam…
De megint csupa haszontalan információ..

- Alice, kicsim, nyugalom! – szólt rám Jazz. – Már alig bírok az érzéseiddel!
- Bocsáss meg! – simultam szerelmemhez.

Mikor egy újabb vízió tárult elém. Ennél rosszabb már úgyse lehet.. gondoltam magamban.
- Mit láttál? – kérdezte szerelmem.
- Edward elmegy Alaszkába. – hápogtam, mint valami kacsa.
- Mégis minek megy ő oda?
- Tudod szerelmem, ott él a Denali klán! Ellátogat hozzájuk..
- Visszajön?
- Még nem tudja, bizonytalan magában. – sóhajtottam.
- De nem teheti ezt a családdal, nem gondolkozik.. az örökös önfejűsége.. – ingatta rosszallóan a fejét Jasper.
- Te mit tennél?
- Nem tudom – hajtotta le fejét szerelmem.
- Minden rendbe gyerekek? – lépettbe az ajtón nevetve Em. – Csak kiabálást hallottunk..
- Én voltam. – mosolygott Jazz. – Hogy- hogy itthon?
- Edward úgy vezetett, mint egy őrült. – forgatta a szemeit bátyám. – Hogy hova siet…
- Az az ő dolga. – vágta rá Rosalie.
Majd kisétáltak a szobánkból.

- Alice! Kérlek, csak egy kicsit nyugodj meg, ha már nem ölte meg Bellát..
- Talán igazad van!
Szökkentem szerelmem mellé, és szenvedélyes csókkal jutalmaztam.

- Menjünk vadászni! – ajánlottam. – Szeretem, ha aranyszínűek a szemeid. – simítottam végig hófehér arcán.
- Menjünk ! – szorította meg másik kezem.
A
z ablakon át kiugrottunk az udvarra, és eszeveszett rohanásba kezdtünk. A közelbe megéreztem egy szarvascsorda édes illatát. A számban felgyülemlett a méreg. Ölni akartam. A vörös köd körbe vette elmém, és csak egy szót suttogott: „ölj!!!” Tovább futottam, majd mikor megláttam áldozatom, rávetettem magam, éles fogaim puha, bársonyos bőrébe mélyeztettem, és vártam, hogy a vörös színű nedű szétterjedjen számban. Mikor már kiszívtam minden csepp vérét, eldobtam magamtól az állat testét. Beleszippantottam a levegőbe, szerelmem illata után kutatva. Egy másik szarvascsorda bűzével együtt megéreztem. Pár pillanat múlva már mellette álltam.

- Végeztél? – kérdezte édesen mosolyogva.
- Talán. – bújtam hozzá közelebb.
Szám bejárta arca mindenegyes négyzetmilliméterét, ahol értem ott csókoltam, de szemeit a végére hagytam. Mikor ajkaink elváltak hátrébb húzódtam, de csak épp annyira hogy szemeibe nézhessek.

- Szeretlek – suttogtam.

- Tudom – válaszolta könnyedén.
Mire én csak kiöltöttem nyelvem.
- Én is szeretlek. – ölelt át szorosan Jasper.

Pusz: Hencii(:♥
UI: Komiiiit(Ł)

Sunrise

Sziasztook!! Megírtam az első fejit. Nagyon rövid lett, de siettem vele. !! =) Öhm. pár kominak tényleg nagyon örülnék, és nem azért jártatom a számat h dícsérő szavakat írjatok, és az egom növeljétek vagy valami ilyesmi, csak nekem az a pár perc még elolvasom hihetetlen boldogságot nyújt. És szerintem ha én megírom nektek a fejit, ti átélitek azokat amiket én "papírra vetek" akkor szerintem úgy igazságos ha ti is elmondjátok a véleményetek!! :) Előre is köszi :) Jó olvasását:

Sunrise.
Előszó

- Mi történt Alice? – hallottam anyám sürgető hangját.

- Nem tudom megmondani, nem láttam tisztán…. – suttogtam.

- Mi a baj Alice? – kérdezte Carlisle nyugottan.

Sok volt ez nekem, a hirtelen esemény, a sok kérdés úgy éreztem menten összeroppanok.

- Gyorsabban haladnak mint hittem, most látom hogy rosszul mértem fel a távolságot.- mormoltam.

Jasper védelmezőn átkarolt. És a fülembe suttogta, hogy csak én halljam meg : „szeretlek”

- Mi változott? – kérdezte szerelmem, most már emberi füllel halható hangnemben.

- Meghallották hogy játszunk, útirányt változtattak. – feleltem.

Ez nem lehet igaz, én avgyok a hibás, nem szabadott volna hagynom hogy ma játszunk, azok a nomád vámpírok. Ahw…. Menten felrobbanok.


Sunrise
1.fejezet
Alice szemszöge

Már egy ideje a Cullen család meleg otthonában élünk férjemmel Jasperrel. Pár hónapja egy esős, borongós kisvárosba költöztünk Forksba. A helyi gimnáziumba iratkoztunk be mind a 3 testvéremmel, és szerelmemmel. Személy szerint : Edward, Rosalie, Emmett és életem párja Jasper Hale. Nevelő apánk : Dr. Carlisle Cullen, és a világ leg szeretőbb nevelő édesanyja : Esme Cullen. Igen, mi vagyunk eme 7 fős család tagjai. És persze … az én nevem Alice. A család ördögi manója. Engem csak így becéznek, képes vagyok mindenki idegeire menni. De hát engem így kell szeretni. Ám a mi családunk nem egy közönséges család, minden személynek hófehér bőre van, aranybarna szemei, és minden éles, hegyes fogunk halálos méreg tölti. Veszélyes a mi fajtánk. De mi megtanultuk kontrolálni magunk, a vámpírságunk. Vámpírok vagyunk, de embereket nem ölünk. Vega életmódot folytatunk, az állítok vére a táplálékunk.

- Alice, kicsim. – hallottam meg egy mézédes hangot a hátam mögül.

- Jasper!!! Ugrottam éltem nyakába.
Mire ő csak kacagni kezdett, és szeretetteljesen átölelt.

- Kicsit elvándoroltak a gondolataim. – huppantam le az ágyamra a szobánkban.

- Azt észrevettem. – mosolygott. – éreztem…. – mentegetődzött

- Hát persze. – nevettem.

Jasper képes felmérni az emberek érzelmeit, és befolyásolni azokat. Edward a család „agyturkásza” mindenkinek a gondolataiban képes olvasni. És mint mindig, én mint a család mindentudója látom a jövőt.
Szemeim a semmibe meredtek, és lepörgött elöttem a jövő halovány foszlánya.

- Mit láttál Alice? Kérdezte szerelmem.

- Egy új lány jön holnap a suliba. Kicsit ügyetlen lesz… és még láttam mást is. – vigyorogtam.

- Még is mit? – csillant meg Jasper arany szeme.

- Edward… elmegy… de vissza jön majd… és a jövő gyökerestől megváltozik. – mosolyogtam továbbra is.

- Hát ez remek. – húzta el Jasper a száját.

- Még is miért? – kérdeztem.

- Emmettel fogattunk hogy Edward magányos „vénemberként” fog élni örökké, de ha a jövő megváltozik..akkor…

- Kimondta hogy Edwardnak lesz valakije? – hitetlenkedtem.

- Hiszen az elöbb mondtad hogy az az új lány.

- Én csak azt mondtam hogy egy új lány jön holnap a suliba.- ellenkeztem.

- Alice. Alice. Nyugalom. – hajtogatta Jasper. – oké. Neked van igazad. Mint mindig. – mosolygott életem.

- Helyes. – kacarásztam.

Jasper kisétált a szobából, egy apró csókot hintve homlokomra. Holnap be kell adnom egy házidolgozatot töriből. Uf. Leültem az ágyra és pár perc múlva már önelégült képet vágva emelkedtem fel onnan. Kész is, vihogtam gondolataimban.

- Mi olyan vicces hugi? – lépett mellém Edward.

- Áh, semmi extráról nem maradtál le, csak rájöttem ismét miért jó vámpínak lenni.

Mire ő csak elhúzta a száját. Sohase szerette ha nyiltan, vagy akár gondolatban kiejti valaki hogy mi mik is vagyunk valójában, nem szeretett ezzel a tudattal élni. Hogy eltereljem gyorsan figyelmét, egy új témát dobtam föl.

- Jasper és Emmett vadászni mennek a hétvégén. Messzire. Menj te is. Carlisle dolgozik. Én meg csapok egy csajbulit. – Edward megforgatta a szemeit, majd távozott szobámból.

Besétáltam hatalmas gardróbomba, hiszen nekem egy alapvető szabály hogy egy nap töbször is át kell öltözni. Ami egyszer már volt rajtam ruha, odaadom Esmenek és ő elviszi az árváknak. Hiszen én többet úgyse veszem fel, de a ruha se megy kárba. Nem mondanám magom olyan hűde nagy „plázacicának”, csak imádok vásárolni és bulikat rendezni. Ez vagyok én Alice. Erről vagyok a családban ismert. Egy fekete miniszoknyát vettem fel hozzá illő blúzzal, és kiegészítőkkel. Nem tudtam magammal mit kezdeni, de a fiúk otromba poénjaikra sem voltam jelen pillanatban kíváncsi. Így hát elkezdtem a jövőben kutakodni. Tudni illik a képességemről, hogy csak akkor látok dolgokat, ha valaki elhatározta magát. Még jó hogy én vagyok a legnagyobb pénzkereső a családban. Hiszen Carlisle fizetéséből nem telni egy fehér hatalmas házra. Telis tele felbecsülhetetlen értékekkel. Szemeim összeszűkítettem és koncentráltam. Tőzsde, időjárás, Carlisle holnap tovább benttartják a kórházban. Esme holnap ellátogat az árvaházba, Emmett baseballozni készül, Rosalie bevásárló körútra megy…. Mind hétköznapi dolgok. Már kezdtem feladni a reményt afelől hogy valami érdekes dologba ütöm az orrom. Amikor hirtelen egy váratlan kép ugrott elém. Edward volt az új lánnyal, és boldogok voltak… Majd hirtelen meg is szakadt a vízió. Ez még nagyon homályos, és távoli képnek biznyult. A biztonság kedvéért majd nézegetem még bátyám jövőjét.

- Meg ne próbál Alice!!! – hallottam meg lentről Edward játékos hangját.

Pusz: Hencii(:♥

1.bejegyzés!! :):)

Sziasztoook!! :):):) Amint láthatjátok megnyilt az új blogom :) Az én saját írásomat olvashatjátok egy-két napon belűl, mely Alice szemszögéből lesz írva és a Twilight-ot mutatja be, majd a késöbbiekben New Moon-t is!! :)
A cím választásban köszönöm a segitséget legeslegjobb barátnőmnek Szilvinek !!:) Imádlak csaj ;)(L)
Mindenkit puszilok: Írótok Hencii (:♥