Sunrise- 4. fejezet
Pillantások (I/II)
(Alice szemszöge)
A NAPSUGARAK MEGHÚZÓDTAK A FELHŐK MÖGÖTT; melyek borús hangulatot keltve gyülekeztek a város „feje” fölé. A jövő állandóan más képeket vetített a szemem elé. Hol megfürdőztünk a boldogság tengerén, hol a poklok poklának édes tűzét kóstolgattuk. A jövő mindig a döntéseink által alakul, és a családban valaki nagyon bizonytalan magában, persze ki mást lehetne, mint…Edward. A csodás barna hajú, barnaszemű önzetlen, ügyetlen lány oly’ hatást gyakorolt testvéremre, amely még senkinek se sikerült. Edward mindig is az az önmarcangolós típus volt, mindig mindenért magát hibáztatta. Sohase mosolygott őszintén! Halvány kis mosolyok egy egy tréfánál megjelentek arcán, de mindig bús- komor képet vágott. Jasper sokszor említette érzéseit… hogy is fogalmazott kedvesem? Mintha egy nagy fekete üres lyukat érezne a mellkasában… Edward a tehetetlenség kötelén táncol évtizedek óta. Valamit tennie kell, hogy felpezsdüljön az unalmas élete. Talán ez az Izabella…Ő majd előhívogatja sötét odújából a mi oroszlánunk.
- Alice indulunk! – szólt kicsit sem kedves hangnemben Rosalie. Persze a pöffeszkedő Páva megint duzzog valamiért… Szegény Emmett sokszor tényleg nem értem, hogy mit szerethet ebben a nőben. Megindultam a lépcső irányába és egy század másodperc múlva már a piros kocsi előtt álltam. Éljen a vámpírgyorsaság!
- Indulhatunk? – kérdezte Rosie.
- Ja – morogtam és beszálltam a kocsiba. Ma valahogy nem volt kedvem mosolyogni, az idő kihatott a kedvemre is. Borús felhők takarták el a napsugarait, nem volt fény, nem volt a nap által beragyogott tisztaság. Mintha egy szürkeköpenyt húztak volna a város fölé az emberek arcán se tündökölt mosoly, mint máskor.
- Minden rendben kicsim? – kérdezte Jasper mikor Rose leparkolt a suli előtt.
- Később. – intettem és bementem a suliba. Az első órám Biológia volt, remek.
Remélem nem békaboncolás lesz, mert azt nem élném túl! Besétáltam a terembe és a legutolsó padba lehuppantam. Szemeim elé egy újabb kép tárult: Edward haza jön, ennek hatására majd’ felvisítottam örömömben. Türtőztesd magad Alice! – intettem magam fegyelemre gondolatban. Egész órán Edward járt a fejemben. Tényleg haza fog jönni? Az óra hátralevő részében több látomás nem zargatta elmém, de én mégse tudtam elterelni a gondolataim testvéremről. Ő volt – Jasper mellett – az a személy, akivel meg tudtuk egymást érteni, mintha legjobb barátok lennénk. Óra után, mikor kiléptem a tanteremből kedvesem várt az ajtóban.
- Szia – köszöntem szerelmemnek.
- Elmondanád, mi nyomja a pici szíved? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Igen, Jazz elől sohase tudtam elrejteni érzelmem- nem, csak azért mert átérzi, amit érzek, hanem azért mert jól ismer.
- Nincs jelentősége – legyintettem.
- Nem úgy látom!
- Tényleg, már minden rendben – mosolyogtam – Menjünk inkább ebédelni!
- Vadászni szeretnél? – kérdezte a lehető leghalkabban Jasper majd arcom láttán elkuncogta magát.
- Ez nem volt vicces – fintorogtam. Jazz átkarolta a vállam és az ebédlőbe vezetett. Még mindig mérhetetlenül büszke voltam szerelmemre, hogy ilyen jól viseli az emberek közelségét. Elvettem egy pizza szeletet és egy limonádét majd kedvesemmel kifizettük az „ebédünket.”
Leültünk a szokásos helyünkre, ahol Em és Rosalie már várt ránk.
- Sziasztok! – köszöntem majd leültem az egyik székre Emmett mellé. Mellette mindig olyan törpének érzem magam!- somolyogtam magamban.
- Mi az húgi? – kérdezte Em – Békaboncolás volt?
- Háh – fintorba fojtottam egy nevetést – Még csak az kellett volna.
És ekkor belépett az ebédlőbe Isabella. Tekintetével körbe legelte az egész ebédlőt, lemerem fogadni, hogy Edwardot kereste. Amikor megpillantott minket egy meg könnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Tekintetem elkaptam róla, de mihelyst testvéreim beszélgetésére koncentráltam egy hatalmas lyuk képződött a mellkasomba, és ekkor rájöttem: Bella egy pillantásával a szívembe lopta magát. Ez új vízió tárult elém, ahol ez a törékeny emberlány az én legeslegjobb barátnőm lesz.
II. rész: Egy hét múlva!
Komit kérek:)
Puszi: Hencii
